Kedves Szülők!

Óvodáskorú gyermekek szüleikkel foglalkozom. Rendszeres egyéni foglalkozással és eseti tanácsadással segítem Őket a félelmeik, szorongásaik, a gyermekekkel kapcsolatosan felmerült nevelési nehézségek, konfliktusok megoldásában, feloldásában, olyan problémákban, amelyeket a szülők és az óvoda szakemberei súlyosaknak ítélnek, aggodalommal töltik el Őket.
Előfordult már Önnel, hogy egy gyermekével kapcsolatos nehézséget pillanatnyilag kezelhetetlennek, erejét meghaladónak érzett?
Amennyiben gyermeke nevelésével kapcsolatban tanácsra, útmutatásra van szüksége, vagy szeretné, ha újra harmónia lenne otthon a családban, forduljon hozzám bizalommal.
A konzultációk és a foglalkozások pozitív hatása az új, működőképesebb családi egyensúly kialakulására már néhány alkalom után észrevehető.

Amikor szemed fénye három évesen óvodába kerül, egyszerre kell megküzdenie a feladattal, hogy egész nap távol van tőled, és egy vadidegen közösségben találja magát. Megeshet, hogy eleinte nehezen viseli távollétedet, és amikor otthagyod az oviban, sír utánad, de ezek a problémák idővel megoldódnak. Annál komolyabb baj származhat abból, ha tartósan nem találja a helyét a többiek között, vagy nem is próbál beilleszkedni. A közösségi viselkedés szabályait minden kisgyereknek meg kell tanulnia, de ez nem mindegyikük számára egyformán könnyű feladat.
Tudd meg, milyen nehézségekre számíthatsz, amikor átlépi az ovi kapuját a gyerek!
 

Játékos gondok
A gyerekeknek nagyon nehéz eljutni oda, hogy kedvesen, zökkenőmentesen tudjanak közösen játszani. Ha porontyod nem szokott hozzá más gyerekek társaságához, és most találja magát először nagyobb közösségben, komoly feladat lehet a számára, hogy bekapcsolódjon a többiekhez. A gyakorlottabbak ugyanis sokszor keményen megbüntetik a félénk vagy tapintatlan újoncokat, akik még nem ismerik a játékszabályokat.
Ha a legtöbb óvodás már tudja, hogyan kell úgy homokvárat építeni, hogy ne rombolják le egymás művét, a te porontyod, pedig átszalad a homokozón és az ingatag építményeken, a többiek azonnal ellene fordulnak. Ne várd, hogy a többi gyerek elnézően kezelje, még akkor sem, ha kisebb, mint ők, de te se reagáld túl kezdeti kudarcait. Ha otthon sírva meséli, hogy társai megbüntették, amiért elrontotta a játékukat, vigasztald meg, de ne adj neki mindenáron igazat. Ha sejted, hol hibázott, adj neki tanácsot, legközelebb hogyan viselkedjen hasonló helyzetben.
 

Verekedős gyerek
Nem csak ártatlan hibák miatt kerülhet azonban bajba gyermeked. Némelyik testvér az otthoni sérelmeit a többi gyereken bosszulja meg, amikor nem kell tartania a szülők vigyázó szemeitől. Ha újdonsült ovis gyermeked ahelyett, hogy szerényen próbálna beilleszkedni a többiek közé, megharapja, rugdossa és üti a nála kisebbeket, elcseni a többiek játékait, és úgy viselkedik, hogy a többieknek nincs is kedvük játszani vele, akkor nem árt, ha utánanézel, mi lehet az oka.
Ha nagyobb testvére van, lehet, hogy azt élvezi ki, hogy végre erősebb lehet,mert otthon mindig ő a vesztes. Kisebb testvér esetén úgy érezheti, hogy azért kell óvodába mennie, mert nem szereted már annyira, mint az új jövevényt, de a lopás testvér nélkül is lehet a szeretethiány jele. Lehet, hogy több visszajelzésre van tőled szüksége, ha pedig anyagi helyzetetek miatt nem jut neki annyi játék, mint a többieknek, neked is segítened kell őt abban, hogy ezt a lehető legkevésbé érzékelje.
 

Csúfolják az oviban?
A határozott, magabiztos gyerekek könnyen megtalálják csendes, önzetlen társaikat, akiknek még nem erősödött meg az önérzetük, így nyílt céltáblái lehetnek a csúfolódásnak. A gyerekek általában azt bántják először, aki külsőleg is kilóg a sorból, mert másképp öltözködik, mint a többiek, vagy túlsúlyos. Nekik a jövőben sem lesz egyszerű amúgy is ingatag lábakon álló önbizalmukat felépíteni, ha a legérzékenyebb időszakban mindennap gúnyneveket és piszkálódást hallanak.
Ha gyermeked hasonló helyzetbe kerül, fontos, hogy komolyan vedd a problémát, és semmiképpen ne söpörd a szőnyeg alá egy legyintéssel, hogy kicsik még, és nem tudják, mit tesznek. Lehet, hogy a másságot még valóban nem értik meg, azonban ebben az időszakban különösen fontos a gyerekeknek, hogy a többiekhez hasonlónak érezzék magukat, mert a különbözőség nem az egyediség jele.
 

Mindig utolsó
Ha nincsenek a gyerekek között csúfolódók, akkor is meg kell tanulniuk érvényesíteni jogaikat, és tudniuk kell hangot adni érzéseiknek. Ha porontyod sírva elfut a másik elől, ha az elveszi a játékát, és nem harcol, biztos lehetsz benne, hogy legközelebb is megteszik vele ugyanezt. Természetesen nem verekedésre kell buzdítanod, ha azonban nem áll ki saját magáért, azzal csak olajt önt a tűzre. Ha az óvó néni közbeavatkozik, az ideiglenes megoldást jelenthet, de a forgatókönyv egészen addig ismétlődik majd, amíg csemetéd meg nem tanulja visszaszerezni vagy megóvni játékát.
Éppen ezért fontos kiemelni, hogy az óvodai nevelés az otthonit csak kiegészíti, de nem pótolhatja. Abban, hogy ezekkel a problémákkal gyermeked sikeresen meg tudjon küzdeni, otthon kell számára biztosítanod a szükséges hátteret. Amikor hazaértek, minden esetben kérdezd meg, mi történt vele aznap, de az első nagyobb nehézség esetén ne arra gondolj, hogy óvodát kellene váltani, hanem arra, hogy miként segíthetsz neki a probléma megoldásában.
 

Gyermekvárás
Munkám során gyakran volt alkalmam megfigyelni, hogy a várandóság időszaka mennyire meghatározó tud lenni a gyermekei fejlődésére, az édesanya a születendő gyermeke és a már megszületett gyermeke közt létrejövő érzelmi kapcsolatra és kötődés kialakulására.
Gyakran tapasztaltam, hogy a leendő édesanyában megjelenő aggodalom, félelmek, szorongások, saját múltjából kéretlenül felbukkanó feldolgozatlan emlékek, rossz érzések mennyire megterhelők tudnak lenni, milyen nagymértékben kihatnak a születendő gyermekkel kapcsolatos anyai érzések alakulására, és ez által a még otthon lévő, vagy bölcsödében, óvodába járó „kistestvérre” is.
Ők még ugyanúgy érzik anyjuk, szüleik rezdüléseit, - hisz kötődésük még nagyon erős-, ezeket az aggodalmakat, szorongásokat, félelmeket átveszik a szülőtől. Mivel nem értik még ezeket az érzéseket, reagálni sem tudnak rá „normál” módón, sajátos viselkedésformákat, érzelemi megnyilvánulásokat fejlesztenek ki.
Ezekre a változásokra szeretném a szülőknek felhívni a figyelmét, esetleges megelőzési technikákra tanítanám meg Őket/Önöket.
Köztudott tény, hogy a várandóság alatt tapasztalt fizikai rosszullétek egy részének hátterében lelki tényezők is hangsúlyos szerepet játszhatnak.
A kompetens szülő érzés, az ösztönös anyai szeretet nem magától értetődő és az esetek egy részében nem jön magától.
Kevesebb szó esik azokról a megélésekről, mikor a babavárás teher, mikor az édesanya élethelyzete, saját múlt-vagy jelenbeli kapcsolódása saját édesanyjához konfliktusokkal terhelt.
Ezt nem szabad az „új szülőknek” negatívumként, rossz tulajdonságként megélni, inkább csak felismerésként kezelni és keresni valami megoldást a változtatás lehetőségére.
Segíthet a feltáró beszélgetés, amikor olyan érzésekről is lehet beszélni, melyeket a babavárással foglalkozó könyvek csak felszínesen, vagy egyáltalán nem tárgyalnak. Munkám során azt látom, hogy a gyermek életében minél fiatalabb korban történő beavatkozás növeli a hatékonyságot, az esélyt a teljes gyógyulásra.
Sok szülőnek nincs mintája arra, hogyan kell szeretetben, nyugodt légkörben a csecsemő igényeire, szükségleteire érzékenyen reagálva együtt lenni gyermekeivel.
Szükséges a szembenézés önmagunkkal, szembenézés az édesanya saját gyermekkorával, édesanyjához fűződő viszonyával, hogy jobb anyja lehessen saját gyermekének, mint, amilyen neki volt.
A cél, hogy az édesanya saját önismeretét fejlesztve, múltját feldolgozva „elég jó szülője” lehessen gyermekének. (ez a fogalom, nem egy tökéletes gondozót takar, hanem sokkal inkább olyan valakit, aki aktívan képes alkalmazkodni csecsemője szükségleteihez, majd ezt a csecsemő igényeinek megfelelően képes fokozatosan csökkenteni, hogy legjobb képessége szerint, azt tudja közvetíteni a gyermeke felé, amit valóban át szeretne adni, amit értékesnek érez)

Önöknek, mint szülőknek is lehetnek problémáik. A szülőket szeretném abban támogatni, hogy a gyermeket minden megnyilvánulásával együtt, feltétel nélkül fogadják el, szeressék őt. Ha bajban vannak, vagy gondjaik támadtak gyermekükkel kapcsolatban, jelentkezzenek tanácsadásomra.

Forduljanak hozzám bizalommal. Nincsenek egyedül a problémájukkal.

Nagy szeretettel várom Önöket.

Szülőnek lenni felelősségteljes, nemes feladat.

A konzultáció során válaszokat kaphatunk olyan kérdésekre:

• hogy miként kezelhetjük a dackorszakot,
• hogyan reagáljunk az engedetlenségre, a „hisztikre”, a füllentésekre,
• hogyan állítsunk a gyermek számára kereteket - Miért van szükség keretekre? A határozottság nem ellentéte a szeretetnek. A szeretetben van tartás és lágyság. Ez a kettő együtt adja a biztonságot, amire a gyermeknek szüksége van. A biztonság, pedig a jól kommunikált korlátok és szabályok között alakul ki.
• hogyan kommunikáljunk nehéz helyzetekben – mint valamelyik szülő hiánya, távolléte, vagy betegség, kórházi kezelés esetében,
• hogyan kompenzáljuk a szeparációs szorongást, - hisz saját felnőtti kétségbeesésünk és bizonytalanságunk csak átterjed és erősíti a gyermek félelmeit,
• mit tegyünk, amikor az óvodai közösségbe történő beilleszkedés nehézkes,
• mit tegyünk, ha a „nehezen kezelhető” gyermek típusával azonosítják gyermekünket,
• hogyan kezeljük, ha hiperaktivitást, figyelemzavart, tanulási nehézségeket veszünkészre- mit tehetünk a dadogás, tik, szorongásos állapotok, félelmek-felriadás, alvászavar, evészavar vagy a vizelet- és széklettartási nehézségek estén,
• mit tegyünk, ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk egyáltalán nem játszik egyedül vagy hangos, vad, nehéz kordában tartani, vagy éppen visszahúzódó, nem játszik senkivel, nem hagyja magát simogatni, irtózik a homoktól, a finom érintésektől.

Munkám során sokszor tapasztalom, hogy egyes szülők a legjobb szándéktól vezérelve, ám teli kétségekkel és aggodalommal viszik nap, mint nap ezt az embert, próbáló szerepet.
A gyermek eredményes, jó fejlődésére a szülők jelenlétének és szeretetének van a legnagyobb hatása.
Fontos, tudnunk, hogyan jó szeretni a gyermeket vagy mik azok a viselkedések, amit érdemes megváltoztatnunk. (amiket pl. :– bár szeretetnek szoktunk nevezni (saját hibás mintáink alapján)–valójában csak a mi szeretet kifejezésünknek egy fajtája, a gyermek nem annak éli meg.)